Az első összetevő talán a legbonyolultabb, és konkrétan semmi köze a matekhoz.
Édesanyám élete első 52 évében nem vezetett autót, de aztán úgy alakult az élete, hogy szüksége lett a jogosítványra. Soha nem volt önbizalom-túltengése, sőt... Mindezek ellenére beiratkozott egy autósiskolába, és egészen az elméleti vizsgák befejezéséig nem is volt semmi gond.
Szerintem a közúti vezetési gyakorlat és vizsgák idején sem ő, sem a rokonok, munkatársak nem mertek volna rá megesküdni, hogy valaha lesz jogosítványa.
Sok mélypont, "nekem ez nem fog menni" állapot után végül letette a vizsgát, és nem csak hogy megszerezte a jogosítványt, hanem azóta is rendszeresen használja az autót. A múltkor néztem, hogy egész gyakorlottan állt ki a garázsból.
Az én önbizalomhiányos anyámnak 52 évesen sikerült egy olyan használható tudást szereznie, amiről 10 éve nem is feltételezte volna, hogy egyáltalán lehetne neki.
Hogy lehet ez? Nagyon egyszerű:
Bár a szíve mélyén mindenki kételkedett a sikerben, kivétel nélkül az összes rokon és ismerős azt kommunikálta neki, hogy
"MENNI FOG!
MEG FOGOD TUDNI CSINÁLNI!
NEM SZABAD ABBAHAGYNI!"
Egészen addig duruzsolták ezt a fülébe, míg a sajátjává nem tette, és onnan kezdve már egyenes út vezetett a sikerhez.
Lehet, hogy neked nincs aki elégszer elmondja, de akkor magadnak kell kialakítanod azt az állapotot, hogy "Nekem is menni fog!" Amíg ezt nem hiszed el, addig kár bármit is tenni.
Kiváncsi vagyok a véleményedre.
Szerinted milyen mértékben befolyásolja a "meg tudom csinálni" hozzáállás a sikert?
Te mennyire tartozol azok közé, akik önbizalomhiányban küzdenek, és ez akadályozza a sikeres vizsgát?
Van-e olyan ismerősöd, aki hasonló problémával küzd?
Szerinted mit lehetne tenni?
A következő összetevőről holnap írok...
